A farkas, ami elfelejtette, hogy ő rozsomák

Az előzményfilmeknek mostanában egyre nagyobb a keletje, elég ha csak az új Star Wars trilógiára, vagy a két legújabb Batman filmre gondolunk. Az X-men trilógia utolsó felvonásának bemutatása után rögtön szárnyra kaptak a hírek, hogy (egy még megszületésre váró negyedik felvonás mellett) leforgatják az egyes főmutánsok előtörténetét.

Eleinte Magnetóról rebesgettek, aztán szép lassan Farkas került a képbe, és Hugh Jackmannek sem kellett több, filmes cége közreműködésével megdobta egy kis pénzzel a Foxot, melynek eredményeként a hetekben moziba került a kissé irritálóan sok részből álló című X-men: Kezdetek - Farkas. (Avagy Rozsomák, ha a képregényes elnevezést kedveli jobban az ember.) A tovább előtt csak annyit mondok: jó volt, de lehetett volna jobb is. 

Az egészet szerintem Jackman és a cége szúrta el. Annyi pénzt szerettek volna bezsebelni, amennyit csak lehet, így aztán alaposan lebutították a korhatárt, hogy kiskölykök is megnézhessék, holott Farkas történetének éppen az a lényege, hogy durva, sötét, erőszakos és fájdalmas. Ehelyett kaptunk egy délutáni matinét, amelyben az ember nem vérzik, ha átdöfnek rajta három adamantium karmot, sőt még akkor sem, ha levágják a fejét. Emellett a Farkas (azért sem írom le a teljes címét) sajnos magával hozta az X-men 3. legnagyobb hibáját: annyi mutánst igyekeztek belepakolni, hogy így a címszereplőn (és ősellenségén, Kardfogon) kívül a többi jó, ha öt percig a vásznon lehet.

De hogy ne csak a pozitívumokról essen szó, azért megjegyezném, hogy alapjában véve kellemeset csalódtam a filmben - bár az is lehet, hogy csupán azért, mert előtte mindenhol azt olvastam, hogy a mozi szörnyű lett, és nem túl magas elvárásokkal ültem be rá. A Farkas azonban - szerintem - hozta az akciók és humor azt a színvonalát, amit az eredeti trilógiában már megszokhattunk. Itt is vannak látványos bunyók, és változatos mutánsképességek (habár ez a „változatos" talán nem állja meg túlságosan a helyét, hiszen több képességet is újrahasznosítottak az előző filmekből), habár a CGI effekteken helyenként még dolgozhattak volna, főleg annál a bizonyos jelenetnél, mikor Logan először csodálja meg újdonsült fémkarmait.

Mivel egy előzményfilmről van szó, érdemes megemlékezni arról, hogy mennyire simul bele az eredetibe. Nos, a Farkas ebben a témában felemásan teljesít. Egyrészt a fiatal(abb) Xavier prof megjelenése ütött, és a jelenet nagyon szépen emléket állított (vegyük úgy, hogy nem koppintott) az első és második X-men mozi egy-egy jelenetének, másrészt viszont az emlékezettörlés és a Kardfog bátyó idétlen belepasszírozása a sztoriba rémesen izzadtságszagú volt. Mintha az írók leültek volna ötletelni, és így gondolkoztak volna: „Hát, a képregényben Farkas legfőbb ellenfele Kardfog, legyen ő a főellenség a filmben is. - De hát ő szerepelt az X-menben! - És? - És akkor miért nem derült ki, hogy nekik közös múltjuk van? - Hmm! Farkas úgysem emlékszik a múltjára, Kardfog meg elég hallgatag volt az első filmben, jóformán csak morgott, szóval mondjuk, hogy egyszerűen csak nem tette szóvá." Legjobban a gyerek Küklopsz megjelenésétől féltem, de talán még azt sikerült a legjobban kivitelezni, és egy pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy túlerőltették.

Még pár szót az új mutánsokról. A képregény rajongóinak egyik szeme sír, a másik nevet. Az X-mennek szinte minden egyes epizódjában felmerült, hogy na, most majd benne lesz Gambit, a nagydumájú pókerjátékos, aki ide-oda hajigálja a robbanó kártyalapjait, s közben a botját forgatja. Most tényleg bekerült a filmbe, de igazából csak a háttérben csetlett-botlott, és nem hogy hozzátett volna a sztorihoz, de alaposan vissza is vetette azt. Ott van még Silverfox, Logan barátnője, és bosszúhadjáratának oka, aki ugyan meglehetősen dekoratív, egyébként meg baromi unalmas. És akkor Stryker elit zsoldoscsapatát még nem is említettem (Agent Zero(Zéró ügynök), Blob(Haspók), Bolt, Wraith és Wade Wilson), akik olyannyira fantasztikusan kiképzett harcosok, hogy Kardfognak és Farkasnak kábé öt percébe telik végezni velük - a szokásos felvezető monológot is beleértve. Wade Wilsonról még megemlítenék annyit, hogy a képregényben, miután Stryker kissé megpiszkálta az agyát, Deadpool nevű alteregója elméje annyira elborult, hogy arra is rájött, ő egy képregényhős, így miközben hatalmas dumákat ereszt el, néha az olvasóval is elcseverészik - érthető módon, ő az egyik legközkedveltebb Marvel-karakter. A filmben igaz csak pár erőtlen beszólásra futja tőle, de sebaj, elvileg készül az X-men: Kezdetek - Deadpool.

Végezetül összegeznék. A filmnek tehát megvannak a maga hibái (nem is kevés), ám ha az ember képes másfél-két órára kikapcsolni az agyát, és nem odafigyelni a néha meglehetősen ordenáré következetlenségekre (pl. Farkas leginkább agancskezdeményre hasonlító csontkarmaiból valahogy borotvaéles pengék lettek, holott elvileg csak bevonták őket adamantiummal), akkor nagyon jól szórakozhat. Ajánlom azoknak, akik szerették az X-men trilógiát.