A farkas, ami elfelejtette, hogy ő rozsomák

Kész, feladtam!

Én komolyan megpróbáltam objektíven nézni erre az egészre, de ez már nekem is sok volt. Azért a DVD-Ripet majd megnézem... Azért, ha valakit érdekel, Kis Vuk, április 17-től a mozikban.

Ha leszáll a köd...

Annak idején rögtön izgatott lettem, mikor meghallottam, hogy filmet készítenek az egyik kedvenc Stephen King novellámból (bár talán a "kisregény" jelző jobban illene rá). Az örömöm csak egyre nőtt, mikor megtudtam, hogy az a Frank Darabont írja és rendezi, aki az eddigi legjobb King-adaptációkat (Halálsoron, A remény rabjai) tette le az asztalra. Aztán, mikor kijött a film első előzetese, akkor már tudtam: valami oltári nagy baromságot kellene elkövetnie Darabontnak, hogy ne egy újabb remekművet alkosson King rajongóinak. A számítás bejött, A köd hatalmas siker volt a tengerentúlon, ennek ellenére - tudtommal - az itthoni mozik letojták az embereket, és nem mutatták be. (Ha mégis, akkor mea culpa, bocsesz.)

Elolvasom »

Az élet és halál szépségei

Kicsit el vagyok maradva a blog vezetésével, így most ömlesztve ajánlok egyszerre három filmet is. A három film hasonlít is, meg nem is. Mindegyik teljesen más műfajú, az egyik mesés vígjáték, a másik egy sötét hangvételű komédia, míg a harmadik szívbemarkoló dráma, ám egyvalamiben megegyeznek: az életről szólnak. Az életről, s így – magától értetődően – a halálról is. Egy biztos, bármelyiket választjuk is ki megtekintésre, ajánlott beszerezni némi papír zsebkendőt, mert szem nem marad szárazon utánuk.

Elolvasom »

Vigyázat, nem téves!

Stephen King leg-kingtelenebb könyvét is kivégeztem még régebben. Nem arról van szó, hogy a Mobil rossz volna, mert nem az, csak furcsa. És egyáltalán nem hasonlít King korábbi írásaira. Aki kezébe veszi a Mobilt, arra számítson, hogy egy kingi nyelvezettel íródott zombikönyvet fog olvasni. Mert hát ez az igazság.

Elolvasom »

A Viking visszatér

Még így az elején leszögezném, hogy nem szokásom sci-fit olvasni, legalábbis nem az úgy nevezett „klasszikus sci-fi”-t. Soha nem olvastam végig egy Lem könyvet sem (egybe azért belekezdtem, tetszett is), és Asimovtól is csak a 200 éves ember című novellát nyálaztam végig, azt is csak inkább a film hatására (bár az Alapítvány is régóta rajta van a listámon). És az az igazság, hogy most sem olvastam. Mielőtt bárki feltenné a kérdést, hogy akkor mi végre ez a bejegyzés, gyorsan folytatom. Egy ideje már szemezek a hangoskönyv műfajával, de egészen pár héttel ezelőttig csak olyan műveket hallgattam végig, amihez korábban már papíron is szerencsém volt, de akkor aztán belenyúltam a tutiba, és rögtön egy igazi, magyar klasszikussal, Zsoldos Péter A Viking visszatér című tudományos-fantasztikus regényével kezdtem. A kötetre a Magyar Elektronikus Könyvtár legálisan letölthető hangoskönyvei között bukkantam (akit érdekel, az itt nézelődhet). Meg kell mondjam, nagyon jó választásnak bizonyult.

Elolvasom »

The Man from Earth

Újabb filmmel bővült a képzeletbeli „látni kell” listám, így többek közt a Csodás álmok jönnek és A jövő kezdete mögé szépen, csendben, minden felhajtás nélkül felmasírozott a The Man From Earth. Minden felhajtás nélkül, hiszen (gyorsan utánanézek) mindössze tíz napja hallottam először erről a filmről egy filmes blogon (linkek között), gyorsan letöltöttem, megnéztem, és első látásra beleszerettem. Az a baj, hogy nagy valószínűséggel itthon sosem láthatjuk ezt a filmet, legfeljebb majd valamikor kijön dvd-re, pedig ez a mozi egy igazi mestermunka.

Elolvasom »

Rémségek kicsiny posztja

Új „látni-kell” filmek a moziban, új előzetes börze – megszokottan – témásítva. Ez alkalommal három félelmetesebb filmre vetettem szemet. Direkt nem horrort írtam, mert nem konkrétan azokról van szó (legalábbis amennyit eddig tudunk róla). A komorabb, sötétebb, misztikusabb mozikat kedvelők csemegézhetnek kedvükre az ajánlásaimból. A leírások után ott a várakozási ráta is. A képre kattintva kristálytiszta QuickTime előzeteseket láthattok, a címre kisebb flash változatot (MovieWeb - lehet, hogy van az elején egy reklám, azt végig kell nézni, csak utána indul meg a videó letöltése.)

Elolvasom »

Csodaidők

Amikor először hallottam a Csodaidőkről (az alcíme Az ogfák vöröse, habár egészen a végéig ötletem sem volt, vajon miért – s az igazat megvallva még most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy jól gondolkoztam-e), rögtön elhatároztam, hogy el fogom olvasni. Nem csak azért, mert ismerem (és szeretem) az írónő korábbi munkásságát, de azért is, mert a felvetett téma is kedvemre való. Akkoriban csak annyit tudtam róla, hogy „sci-fi köntösbe bújtatott családregény”, s mivel kedvelem az egyes karakterek fejlődését bemutató történeteket (a „családregény” titulusból én rögtön ilyesmire asszociáltam), az idő múlásával egyre nőtt a várakozásom. Aztán a http://www.csodaidok.hu/ oldalon elolvastam a könyv elejét – pontosabban a Prológust –, és a Csodaidők világa teljesen beszippantott.

Elolvasom »

Negyvenkét kicsi japán...

…egy kis szigetre megy, az egyiket szitává lövik, s nem marad, csak negyvenegy. Valahogy így hangozna a versformájú Battle Royale első pár sora. A könyv – nyerssége és brutalitása ellenére – fontos (és kényes) témát feszeget: meddig mehet, és meddig megy el az ember saját életének védelmében?

Elolvasom »